II. Fejezet

Este nem tudtam aludni a kocsik zaja miatt, ami valamiért hangosabb volt, mint szokott. Valamikor hajnalba úgy döntöttem, hogy inkább szívok egy kis friss levegőt. Kimentem a folyópartra és leültem egy nagy sziklára úgy, hogy a lábam éppen hogy nem lógott a vízbe. Figyeltem, ahogy a felkelő nap fénye játszik a majdnem töretlen víz tükrében, majd megpillantottam egy kóbor macskát. Büszkén és tiszteletet parancsolóan kémlelt a távolba, miközben selymes fekete bundáján megtört a nap fénye. Egyszer csak felém fordult és mélyen belenézett a szemembe. Olyan volt, mintha egész a lelkemig látna az aranyszínű szemeivel és mondani szeretne nekem valamit. Kecses mozgással elindult felém, majd befeküdt az ölembe. Ott voltunk ketten egy darabig és néztük, ahogy felkel a nap. Mikor már teljesen fenn volt, elindultam haza a cuccaimért. Még bőven volt időm az első óra előtt szóval útközben beugrottam a kisboltba. Levettem a polcról a monstert és odamentem a pénztárhoz. Előttem egy rohadt sexy srác állt marlboroval a kezében. Az arcából semmit sem láttam, mert kapucni volt rajta. Én is fizettem és kimentem az üzletből. Az előbbi pasi, aki oda bent volt, a bolt előtt állt és lehajtott fejjel próbálta meggyújtani a cigijét. Mikor sikerült neki, beleszívott és nagy füstfelhőt fújva emelte fel a fejét. Eloszlott a szürke felhő és amikor megláttam az arcát lelkendezve ugrottam a nyakába.

- Jimmyyyyyyyyyyyyyyyyy! -kiáltottam ujjongva.

- Helló édesem. Mit csinálsz te itt ilyen korán ? -kérdezte kedvesen, majd átkarolta a derekamat.

- Nem tudtam aludni, úgyhogy kimentem a partra.
- Hmm. Rejtegetsz előlem valamit? -nézett rám gyanakodva.
- Én? Dehogy.
- Biiiiiiiiztos? -kérdezte és mélyen belenézett a szemembe.
- Jó oké győztél. Mindent bevallok. Én igazából egy vámpír vagyok, aki esténként fiatal férfiak vérét szívja. Hmm. -gonosz és egyben huncut vigyorral néztem vissza rá- És most, hogy mondod kicsit megéheztem. -közeledtem felé és elkezdtem simogatni a nyakát.
Úristen, egy vámpír a barátnőm? -James túlságosan is kétségbeesett arcot vágott, távolodott és végül el kezdett rohanni. Én futottam utána.
- Sosem kapsz el élve!!! -üvöltötte Jimmy futás közben. Rohantunk egy ideig, aztán beértünk a parkba. James hátranézett, de nem látott sehol senkit. Lelassított végül megállt. Lihegve leült a padra, majd becsukta a szemét és hátradőlt. Egy hang azt suttogta hirtelen "megvagy". James szeme felpattant, de megmozdulni nem tudott. Túl késő volt. Én váratlanul ráugrottam. James hanyatt feküdt a padon, én rajta ültem és hozzászorítottam a kezét a karfához. Kárörvendően mosolyogtam és egyre közelebb hajoltam. Mikor már elértem odáig megnyaltam a nyakát. Már majdnem megharaptam, amikor halottam egy reccsenést. Mindketten az út felé néztünk. Egy idős, gurulókocsis hölgy nagyjából 2 méterre állt tőlünk. A meglepettségtől elkerekedett szemmel néztünk a nőre vagy 3 percig, majd megfordult és elment. Eltartott egy darabig még magunkhoz tértünk, majd egymásra néztünk. Torkunk szakadtából elkezdtünk röhögni. A körülbelül negyed óráig tartó röhögőgörcs közben leestünk a padról és össze-vissza gurultunk. A nevetéstől könnyezett a szemünk és már totál készek voltunk. Amikor már olyan állapotban voltunk, hogy tudtunk normálisan beszélni, hanyatt vágódtunk és néztük, ahogy a fák lombja között átszűrődik a fény. Egy idő után felkeltünk és elindultunk. A sulihoz végig a patak partján mentünk. Az iskola előtt ott állt Brit, Brian, Ella és Ben is. A szokásos módon beszélgettünk majd bementünk.   Órán Ellával firkáltuk egymáskarját és cseszegettük  a többieket. Brian egész tanítás alatt rajtunk röhögött. Vicces hátulról dobálni az embereket mindenfélével. Amikor a tanár az egyik gyerekre nagyon kiakadt, levitte az igazgatóiba. Az egész osztály felpattant és mindenki elkezdte különféle módon szórakoztatni magát a tanár távolléte alatt. Volt, aki zenét hallgatott, beszélgetett, röhögött, rajzolt, firkált vagy rohangált. Én és Ella fölálltunk a padra és elkezdtünk táncolni arra a számra, amit Brian berakott. Azt hiszem egy Skillet szám volt. Órák után megvártam a többieket az épület előtt. Csak James jött ki.
- A többiek?
- Britéknek még órájuk van és megvárják őket.
- Ó, értem. -mondtam és elindultam a szokott irány felé.
- Bessie, nem jössz el velem a hangszerboltba?
- Dehogynem. Mit kell venned?
- Dobverőket. Irgalmatlan tempóban nyírom ki őket.
- Jó menjünk.
Nem volt olyan közel a bolt, így villamossal mentünk. Az üzlethez érve megint játszótéren éreztem magam, annak ellenére, hogy elég gyakran járok ide. Amíg James megvette a szükséges dolgokat, én körbenéztem. Olyan jó lenne, ha egyszer bezárnának ide engem egy napra. Mindig ezen gondolkozom amikor ide jövök. Vásárlás után felugrottam Jimmyhez. Mivel nem volt ott a gitárom és leküzdhetetlen zenélni vágyást éreztem, letámadtam Jimmy dobját. Elég durva, hogy milyen béna vagyok. Jimmy tanított néhány dolgot és persze jókat röhögött rajtam amikor valamit elcsesztem. Vacsira sütöttünk palacsintát. Nagyon finom lett, ahhoz képest, hogy nagyon nyomi szakácsok vagyunk mindketten. Megfürödtünk és levágódtunk az ágyra. James bob marley-s pólóját vettem fel, ami van vagy XXL-es. Mondanom sem kell, elég viccesen néztem ki benne.
- Holnap lesz a koncert ugye? -kérdeztem és meggyújtottam a cigim.
- Igen. 8-kor.
- És hol?
- Az meglepi. -mondta elképesztően bájosan.
- Jaj. Mit csináltál?
Erre a kérdésre nem válaszolt csak egy huncut mosollyal közeledett felém. Szenvedélyesem megcsókolt és az ágyhoz szorított. Letépte rólam a pólót és már benne is voltunk. 

I. Fejezet

A nevem Bessie, Bessie Ryan. Éppen a bandám próbájáról vergődök hazafelé az éjszaka kellős közepén, miközben csodálom az összevissza elterülő tócsákat a betonon. A lámpák fénye visszatükröződik a vízben és ezzel kiemeli a majdnem tökéletes sötétséget és a csillagok teljes hiányát. Miközben ezt a csodálatos eszmefuttatást végeztem arra is rájöttem, hogy én rohadt fáradt vagyok.
- Hazaértem! -üvöltöttem teli torokból, amint beléptem az ajtón. Levettem az acélbetétes bakancsom és a kockás kalapom. Mire elraktam Ronnie-t (a gitárom) a helyére az anyukám már oda is ért cseszegetni, hogy hol voltam idáig. Mivel nem volt energiám ahhoz, hogy végighallgassam bementem a szobámba és elkezdtem bömböltetni a zenét. Felszabadultan énekeltem a Cherry Bomb-ot és közben a posztereimet vizsgálgattam. Egész szépen sikerült velük kitapétázni a falat. Csak azok a helyek szabadok, amiket nem értem el. Megittam az esti kakaó adagomat és elkezdtem rajzolni. Nem tudom mit és, hogy miért. Csak úgy jólesett. Amikor készen lettem megvacsiztam és elmentem aludni.
Kómásan kinyitottam a szemem. A függönyön halványan átszűrődő fény bevilágította az egész szobát. Reggel volt. Még fetrengtem egy ideig, aztán elég erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy megnézzem a telefonomon az időt.
- Baszki. El fogok késni. -Hát igen. Reggelebb volt, mint gondoltam. Gyorsan magamra kaptam a Nirvanás pólómat, meg egy szakadt nadrágot, felkaptam a monsterem és már kinn is voltam. Rohantam egy ideig, aztán beláttam, hogy az első óráról már úgyis elkéstem, szóval lazábbra vettem a tempót. Lassan, de biztosan, monstert iszogatva odaértem a suli elé, ahol nagy meglepetésemre Brit és James várt rám.
- Na mi van. Lógunk-lógunk? -Mondtam nagy vigyorral az arcomon. Brit röhögött nem épp józan állapotában, James meg közeledett felém.
- Ezt tényleg pont te mondod? -jött felém James és megcsókolt.
- Jogos. Ha ti itt vagytok hol van Ella?
- Otthon. -válaszolta Brit még mindig röhögve- Eléggé másnapos szegényke.
- Mert te nem vagy az. -Vágtuk rá tök egyszerre Jamesel, majd mindketten röhögésben törtünk ki.
- Hééé, Bessie. Nem ugrunk fel suli után Ellához -szólított meg kómásan Brit.
- Nekem 8, próba előtt úgyis ráérek.
- ÚÚÚ, had menjek én is, ki akarom röhögni a zombi fejét.
- Gonosz vagy Jimmy. De igazából helytálló kérés. Na jó gyere. -Mondtam sátáni mosollyal az arcomon.
Brit felhívta Ellát, hogy hárman megyünk. Szerencsétlen jól megkapta a magáét, ugyanis felébresztette Ellát. Közben hallottuk a csengetést, ami azt jelentette, hogy be kell vánszorognunk a suliba. Bent jól le lettünk baszva, hogy miért nem voltunk képesek befáradni első órára. Hát mer csak. Külön váltak útjaink, ugyanis James egy évfolyammal fölöttünk van, Brit  a másik osztályban van, plusz még Ben, aki nem tudom hol kódorog. Ilyenkor általában Ellával vagy Brianel vagyok, de ők most nincsenek itt. Ülök a padban egyedül és az a szörnyű felismerés kerített hatalmába, hogy- Gyökerekkel vagyok körbevéve. -Mondtam ki hangosan a gondolataimat akaratlanul. Ekkor döbbentem rá, hogy az osztály legidegesítőbb csaja éppen mellettem áll és beszél hozzám. Eddig valahogy nem tűnt fel és most is csak azért, mert az irritálóan magas hangja hangosabbá vált és ezzel kizökkentett gondolatmenetemből. Pattogott nekem egy darabig az "undok beszólásom" miatt, majd végül belátta, hogy magasról teszek rá, így visszament a többi libához. Igazából még a nevére sem emlékszem. Mindegy. Valahogy kibírtam ezt a napot normális emberek társasága nélkül. Büszke vagyok magamra. Órák után James, Brit és én a suli előtt találkoztunk. Miközben Ellához mentünk nagyjából végig röhögtünk. Odaértünk a ház elé és csengettünk. A kaputelefonból egy nagyon kómás hang szólt ki.
- Én-va-gyok -suttogta Brit. Ell kinyitotta az ajtót és amint beléptünk a nyakunkba ugrott. Elég szarul nézett ki, ahhoz, hogy szavakba keljen önteni. A haja szétfeküdve, a ruhája gyűrötten, a szája kiszáradva és az egész csaj konkrétan zöld volt. Mikor Jimmy már eléggé kiröhögte magát ő is megölelte Ellát.
- Ell, te mitől vagy ennyire másnapos? -kérdeztem gyanakodva.
- Jack Daniel's rám talált - mondta dúdolva.
- Fuck off. -Háborodtunk fel egyszerre.- Csóróknak kérkedsz az angyalok italával? Szép vagy mondhatom.
- De hát te kérdezted. -Mondta, teljesen meggyőződve igazáról.
- Nem. Én azt kérdeztem, hogy miért rúgtál be ENNYIRE. És legalább hagytál nekem belőle? -kérdetem reménykedve.
- Ja, nemtom. Mer vicces és itt volt Ben. Amúgy meg igen maradt egy kicsi, mivel, hogy Ben két üveget hozott. De van még más pia is.
- Fuck yea! -örültünk meg egyszerre Brittel.
- Apropó, Ben merre? -jutott eszébe Jimmynek.
- Dolgozik. -vágta rá egyszerűen.
- Most? -néztem kérdőn.
- Ja.
- És hol? - kérdezte Brit.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Fáj a fejem a gondolkodástól. Ne kérdezzetek már ennyit.
- Oké. -röhögte Jimmy- De legalább most megtudtuk, hogy tudsz gondolkodni.
- Hahaha. Kurva vicces vagy. -mondta Ella kedvetlenül. Még beszélgettünk és ittunk egy darabig, aztán Jamesel elindultunk a stúdióba. Egymás kezét fogva sétáltunk a keskeny utcán és közben beszélgettünk. Mire odaértünk már mindenki ott volt a bandából. Aaron, az énekesünk, Max a másik gitáros és Barney a basszer.
- Csak egyszer éljem meg, hogy nem késtek fél óránál többet és józanok vagytok. -mosolygott Aaron.
- Egyszerre az egyik teljesíthető, de hogy mindkettő... -gondolkozott James.
- Ahhoz neked nagyon sokáig kell élned -vágtam rá reflexből röhögve. Még basztattuk egymást egy darabig aztán nekiálltunk játszani. Már úgy másfél éve együtt vagyunk és már volt néhány koncertünk. A számok nagy részét James, illetve Aaron írja. Ha nagyon nincs ihlet, akkor Brian is besegít. Mára végeztünk úgyhogy kezdtünk összepakolni.
- Hey, Bessie. Hétvégén koncert.
- Oké. Hol?
- Faszom se tudja. Majd Jimmy odavisz minket.
- Ahogy mindig. -néztem mosolyogva Jamesre.