I. Fejezet

A nevem Bessie, Bessie Ryan. Éppen a bandám próbájáról vergődök hazafelé az éjszaka kellős közepén, miközben csodálom az összevissza elterülő tócsákat a betonon. A lámpák fénye visszatükröződik a vízben és ezzel kiemeli a majdnem tökéletes sötétséget és a csillagok teljes hiányát. Miközben ezt a csodálatos eszmefuttatást végeztem arra is rájöttem, hogy én rohadt fáradt vagyok.
- Hazaértem! -üvöltöttem teli torokból, amint beléptem az ajtón. Levettem az acélbetétes bakancsom és a kockás kalapom. Mire elraktam Ronnie-t (a gitárom) a helyére az anyukám már oda is ért cseszegetni, hogy hol voltam idáig. Mivel nem volt energiám ahhoz, hogy végighallgassam bementem a szobámba és elkezdtem bömböltetni a zenét. Felszabadultan énekeltem a Cherry Bomb-ot és közben a posztereimet vizsgálgattam. Egész szépen sikerült velük kitapétázni a falat. Csak azok a helyek szabadok, amiket nem értem el. Megittam az esti kakaó adagomat és elkezdtem rajzolni. Nem tudom mit és, hogy miért. Csak úgy jólesett. Amikor készen lettem megvacsiztam és elmentem aludni.
Kómásan kinyitottam a szemem. A függönyön halványan átszűrődő fény bevilágította az egész szobát. Reggel volt. Még fetrengtem egy ideig, aztán elég erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy megnézzem a telefonomon az időt.
- Baszki. El fogok késni. -Hát igen. Reggelebb volt, mint gondoltam. Gyorsan magamra kaptam a Nirvanás pólómat, meg egy szakadt nadrágot, felkaptam a monsterem és már kinn is voltam. Rohantam egy ideig, aztán beláttam, hogy az első óráról már úgyis elkéstem, szóval lazábbra vettem a tempót. Lassan, de biztosan, monstert iszogatva odaértem a suli elé, ahol nagy meglepetésemre Brit és James várt rám.
- Na mi van. Lógunk-lógunk? -Mondtam nagy vigyorral az arcomon. Brit röhögött nem épp józan állapotában, James meg közeledett felém.
- Ezt tényleg pont te mondod? -jött felém James és megcsókolt.
- Jogos. Ha ti itt vagytok hol van Ella?
- Otthon. -válaszolta Brit még mindig röhögve- Eléggé másnapos szegényke.
- Mert te nem vagy az. -Vágtuk rá tök egyszerre Jamesel, majd mindketten röhögésben törtünk ki.
- Hééé, Bessie. Nem ugrunk fel suli után Ellához -szólított meg kómásan Brit.
- Nekem 8, próba előtt úgyis ráérek.
- ÚÚÚ, had menjek én is, ki akarom röhögni a zombi fejét.
- Gonosz vagy Jimmy. De igazából helytálló kérés. Na jó gyere. -Mondtam sátáni mosollyal az arcomon.
Brit felhívta Ellát, hogy hárman megyünk. Szerencsétlen jól megkapta a magáét, ugyanis felébresztette Ellát. Közben hallottuk a csengetést, ami azt jelentette, hogy be kell vánszorognunk a suliba. Bent jól le lettünk baszva, hogy miért nem voltunk képesek befáradni első órára. Hát mer csak. Külön váltak útjaink, ugyanis James egy évfolyammal fölöttünk van, Brit  a másik osztályban van, plusz még Ben, aki nem tudom hol kódorog. Ilyenkor általában Ellával vagy Brianel vagyok, de ők most nincsenek itt. Ülök a padban egyedül és az a szörnyű felismerés kerített hatalmába, hogy- Gyökerekkel vagyok körbevéve. -Mondtam ki hangosan a gondolataimat akaratlanul. Ekkor döbbentem rá, hogy az osztály legidegesítőbb csaja éppen mellettem áll és beszél hozzám. Eddig valahogy nem tűnt fel és most is csak azért, mert az irritálóan magas hangja hangosabbá vált és ezzel kizökkentett gondolatmenetemből. Pattogott nekem egy darabig az "undok beszólásom" miatt, majd végül belátta, hogy magasról teszek rá, így visszament a többi libához. Igazából még a nevére sem emlékszem. Mindegy. Valahogy kibírtam ezt a napot normális emberek társasága nélkül. Büszke vagyok magamra. Órák után James, Brit és én a suli előtt találkoztunk. Miközben Ellához mentünk nagyjából végig röhögtünk. Odaértünk a ház elé és csengettünk. A kaputelefonból egy nagyon kómás hang szólt ki.
- Én-va-gyok -suttogta Brit. Ell kinyitotta az ajtót és amint beléptünk a nyakunkba ugrott. Elég szarul nézett ki, ahhoz, hogy szavakba keljen önteni. A haja szétfeküdve, a ruhája gyűrötten, a szája kiszáradva és az egész csaj konkrétan zöld volt. Mikor Jimmy már eléggé kiröhögte magát ő is megölelte Ellát.
- Ell, te mitől vagy ennyire másnapos? -kérdeztem gyanakodva.
- Jack Daniel's rám talált - mondta dúdolva.
- Fuck off. -Háborodtunk fel egyszerre.- Csóróknak kérkedsz az angyalok italával? Szép vagy mondhatom.
- De hát te kérdezted. -Mondta, teljesen meggyőződve igazáról.
- Nem. Én azt kérdeztem, hogy miért rúgtál be ENNYIRE. És legalább hagytál nekem belőle? -kérdetem reménykedve.
- Ja, nemtom. Mer vicces és itt volt Ben. Amúgy meg igen maradt egy kicsi, mivel, hogy Ben két üveget hozott. De van még más pia is.
- Fuck yea! -örültünk meg egyszerre Brittel.
- Apropó, Ben merre? -jutott eszébe Jimmynek.
- Dolgozik. -vágta rá egyszerűen.
- Most? -néztem kérdőn.
- Ja.
- És hol? - kérdezte Brit.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Fáj a fejem a gondolkodástól. Ne kérdezzetek már ennyit.
- Oké. -röhögte Jimmy- De legalább most megtudtuk, hogy tudsz gondolkodni.
- Hahaha. Kurva vicces vagy. -mondta Ella kedvetlenül. Még beszélgettünk és ittunk egy darabig, aztán Jamesel elindultunk a stúdióba. Egymás kezét fogva sétáltunk a keskeny utcán és közben beszélgettünk. Mire odaértünk már mindenki ott volt a bandából. Aaron, az énekesünk, Max a másik gitáros és Barney a basszer.
- Csak egyszer éljem meg, hogy nem késtek fél óránál többet és józanok vagytok. -mosolygott Aaron.
- Egyszerre az egyik teljesíthető, de hogy mindkettő... -gondolkozott James.
- Ahhoz neked nagyon sokáig kell élned -vágtam rá reflexből röhögve. Még basztattuk egymást egy darabig aztán nekiálltunk játszani. Már úgy másfél éve együtt vagyunk és már volt néhány koncertünk. A számok nagy részét James, illetve Aaron írja. Ha nagyon nincs ihlet, akkor Brian is besegít. Mára végeztünk úgyhogy kezdtünk összepakolni.
- Hey, Bessie. Hétvégén koncert.
- Oké. Hol?
- Faszom se tudja. Majd Jimmy odavisz minket.
- Ahogy mindig. -néztem mosolyogva Jamesre.