II. Fejezet

Este nem tudtam aludni a kocsik zaja miatt, ami valamiért hangosabb volt, mint szokott. Valamikor hajnalba úgy döntöttem, hogy inkább szívok egy kis friss levegőt. Kimentem a folyópartra és leültem egy nagy sziklára úgy, hogy a lábam éppen hogy nem lógott a vízbe. Figyeltem, ahogy a felkelő nap fénye játszik a majdnem töretlen víz tükrében, majd megpillantottam egy kóbor macskát. Büszkén és tiszteletet parancsolóan kémlelt a távolba, miközben selymes fekete bundáján megtört a nap fénye. Egyszer csak felém fordult és mélyen belenézett a szemembe. Olyan volt, mintha egész a lelkemig látna az aranyszínű szemeivel és mondani szeretne nekem valamit. Kecses mozgással elindult felém, majd befeküdt az ölembe. Ott voltunk ketten egy darabig és néztük, ahogy felkel a nap. Mikor már teljesen fenn volt, elindultam haza a cuccaimért. Még bőven volt időm az első óra előtt szóval útközben beugrottam a kisboltba. Levettem a polcról a monstert és odamentem a pénztárhoz. Előttem egy rohadt sexy srác állt marlboroval a kezében. Az arcából semmit sem láttam, mert kapucni volt rajta. Én is fizettem és kimentem az üzletből. Az előbbi pasi, aki oda bent volt, a bolt előtt állt és lehajtott fejjel próbálta meggyújtani a cigijét. Mikor sikerült neki, beleszívott és nagy füstfelhőt fújva emelte fel a fejét. Eloszlott a szürke felhő és amikor megláttam az arcát lelkendezve ugrottam a nyakába.

- Jimmyyyyyyyyyyyyyyyyy! -kiáltottam ujjongva.

- Helló édesem. Mit csinálsz te itt ilyen korán ? -kérdezte kedvesen, majd átkarolta a derekamat.

- Nem tudtam aludni, úgyhogy kimentem a partra.
- Hmm. Rejtegetsz előlem valamit? -nézett rám gyanakodva.
- Én? Dehogy.
- Biiiiiiiiztos? -kérdezte és mélyen belenézett a szemembe.
- Jó oké győztél. Mindent bevallok. Én igazából egy vámpír vagyok, aki esténként fiatal férfiak vérét szívja. Hmm. -gonosz és egyben huncut vigyorral néztem vissza rá- És most, hogy mondod kicsit megéheztem. -közeledtem felé és elkezdtem simogatni a nyakát.
Úristen, egy vámpír a barátnőm? -James túlságosan is kétségbeesett arcot vágott, távolodott és végül el kezdett rohanni. Én futottam utána.
- Sosem kapsz el élve!!! -üvöltötte Jimmy futás közben. Rohantunk egy ideig, aztán beértünk a parkba. James hátranézett, de nem látott sehol senkit. Lelassított végül megállt. Lihegve leült a padra, majd becsukta a szemét és hátradőlt. Egy hang azt suttogta hirtelen "megvagy". James szeme felpattant, de megmozdulni nem tudott. Túl késő volt. Én váratlanul ráugrottam. James hanyatt feküdt a padon, én rajta ültem és hozzászorítottam a kezét a karfához. Kárörvendően mosolyogtam és egyre közelebb hajoltam. Mikor már elértem odáig megnyaltam a nyakát. Már majdnem megharaptam, amikor halottam egy reccsenést. Mindketten az út felé néztünk. Egy idős, gurulókocsis hölgy nagyjából 2 méterre állt tőlünk. A meglepettségtől elkerekedett szemmel néztünk a nőre vagy 3 percig, majd megfordult és elment. Eltartott egy darabig még magunkhoz tértünk, majd egymásra néztünk. Torkunk szakadtából elkezdtünk röhögni. A körülbelül negyed óráig tartó röhögőgörcs közben leestünk a padról és össze-vissza gurultunk. A nevetéstől könnyezett a szemünk és már totál készek voltunk. Amikor már olyan állapotban voltunk, hogy tudtunk normálisan beszélni, hanyatt vágódtunk és néztük, ahogy a fák lombja között átszűrődik a fény. Egy idő után felkeltünk és elindultunk. A sulihoz végig a patak partján mentünk. Az iskola előtt ott állt Brit, Brian, Ella és Ben is. A szokásos módon beszélgettünk majd bementünk.   Órán Ellával firkáltuk egymáskarját és cseszegettük  a többieket. Brian egész tanítás alatt rajtunk röhögött. Vicces hátulról dobálni az embereket mindenfélével. Amikor a tanár az egyik gyerekre nagyon kiakadt, levitte az igazgatóiba. Az egész osztály felpattant és mindenki elkezdte különféle módon szórakoztatni magát a tanár távolléte alatt. Volt, aki zenét hallgatott, beszélgetett, röhögött, rajzolt, firkált vagy rohangált. Én és Ella fölálltunk a padra és elkezdtünk táncolni arra a számra, amit Brian berakott. Azt hiszem egy Skillet szám volt. Órák után megvártam a többieket az épület előtt. Csak James jött ki.
- A többiek?
- Britéknek még órájuk van és megvárják őket.
- Ó, értem. -mondtam és elindultam a szokott irány felé.
- Bessie, nem jössz el velem a hangszerboltba?
- Dehogynem. Mit kell venned?
- Dobverőket. Irgalmatlan tempóban nyírom ki őket.
- Jó menjünk.
Nem volt olyan közel a bolt, így villamossal mentünk. Az üzlethez érve megint játszótéren éreztem magam, annak ellenére, hogy elég gyakran járok ide. Amíg James megvette a szükséges dolgokat, én körbenéztem. Olyan jó lenne, ha egyszer bezárnának ide engem egy napra. Mindig ezen gondolkozom amikor ide jövök. Vásárlás után felugrottam Jimmyhez. Mivel nem volt ott a gitárom és leküzdhetetlen zenélni vágyást éreztem, letámadtam Jimmy dobját. Elég durva, hogy milyen béna vagyok. Jimmy tanított néhány dolgot és persze jókat röhögött rajtam amikor valamit elcsesztem. Vacsira sütöttünk palacsintát. Nagyon finom lett, ahhoz képest, hogy nagyon nyomi szakácsok vagyunk mindketten. Megfürödtünk és levágódtunk az ágyra. James bob marley-s pólóját vettem fel, ami van vagy XXL-es. Mondanom sem kell, elég viccesen néztem ki benne.
- Holnap lesz a koncert ugye? -kérdeztem és meggyújtottam a cigim.
- Igen. 8-kor.
- És hol?
- Az meglepi. -mondta elképesztően bájosan.
- Jaj. Mit csináltál?
Erre a kérdésre nem válaszolt csak egy huncut mosollyal közeledett felém. Szenvedélyesem megcsókolt és az ágyhoz szorított. Letépte rólam a pólót és már benne is voltunk.